Tizenkét éves voltam, amikor apám egy esős szombaton hazahozta az első repülőmakettemet, egy kétfedelű vadászgépet, szürke műanyag kereten, hatvan apró alkatrésszel. A dobozon a gép zöld-barna terepszínben repült a felhők fölött, és én biztos voltam benne, hogy estére pontosan ugyanilyen lesz az enyém is. Nem lett. A ragasztó a szárnyakra folyt, a pilótát fordítva tettem a fülkébe, és a festék a felénél elfogyott.
Apám nem nevetett ki. Megmutatta, hogyan kell a sorját egy körömreszelővel lecsiszolni, hogyan kell a ragasztót fogpiszkálóval felvinni, és hogy a festésnél mindig a legvilágosabb színnel kezdünk. A második makettem egy hajó volt, a harmadik egy tank, és mire a gimnáziumba kerültem, a szobám polcán egy egész kis légiflotta állt. A festést szerettem a legjobban: azt a pillanatot, amikor egy szürke figura a vékony ecset alatt hirtelen arcot kap.
Ez a szerelem azóta sem múlt el, csak tavaly óta egészen más irányt vett.
Egy esti beszélgetés Gergővel
Hét éve dolgozom egy telefonos ügyfélszolgálaton, és esténként, munka után festek. Tavaly egy online gyűjtői csoportban megmutattam néhány festett figurámat, és hetek alatt annyi megrendelés jött, hogy elhatároztam: rendes vállalkozásként folytatom. A papírok útvesztőjéből végül a grossoffice.hu oldala segített ki, egy régi barátom, Gergő jóvoltából, aki egy bankban évek óta kisvállalkozókkal foglalkozik.
Egy pénteki estén nála ültünk, a nappaliban, és én rögtön a közepébe vágtam.
„Mondd meg őszintén, mennyibe fog ez nekem kerülni?” – kérdeztem.
„Attól függ, mit értesz alatta” – felelte. „A cégalapítás költsége nem egyetlen szám. Ott van az ügyvéd, a könyvelő, a bankszámla, és ott van a cím, ahová bejegyzed a céget.”
„A címet nem lehet egyszerűen a lakásomra?”
„Lehet, ha a tulajdonos hozzájárul. De te albérletben laksz, és kéthavonta panaszkodsz a főbérlődre.”
Igaza volt. A főbérlőm egy kedves, de nagyon óvatos ember, aki még a fúrásra is engedélyt kér a szomszédoktól, és el sem tudtam képzelni, hogy egy cégbejegyzéshez adott hozzájárulásról beszéljek vele. Gergő látta rajtam, hogy elbizonytalanodtam, elővette a laptopját, és megnyitotta az oldalt. Megmutatta, hogy egy új cégnél először a székhelyszolgáltatótól kell elkérni a hozzájáruló nyilatkozatot, és ez az oldal szerint akár egy-két órán belül megérkezhet.
A szám, amit kerestem, és amit végül nem ott találtam meg
„És mennyi idő után kell újra szerződni?” – kérdeztem, mert az ügyfélszolgálaton napi szinten látom, mennyi bosszúságot okoz az embereknek egy lejáró szerződés.
„Itt egyáltalán nem kell” – mondta Gergő, és rámutatott a képernyőre. „Egyszer írod alá, határozatlan időre, onnantól csak a díjat fizeted időszakonként, új papír nem kell.”
Bevallom, ez a mondat nekem többet mondott minden reklámszövegnél. A munkámból jól ismerem azt a hangot, amivel valaki felhív, mert nem tudta, hogy le kellett volna adnia egy új papírt.
Hogy a többi tétel nálam mennyi lett, azt Gergő tanácsára a könyvelőmmel és az ügyvéddel számoltuk ki, mert a grossoffice.hu főoldala nem költségkalkulátor, hanem a székhelyről szól. Amikor később a cégalapítás költsége felől érdeklődtem, a listámból ezért ott csak egyetlen sort húztam ki, a székhelyről szólót, de pont ettől lett átlátható a kép. A csomagok közül egy hosszabb időszakra szólót választottam, hogy egy ideig eszembe se kelljen jutnia.
Ahol most a polc áll
A figuráim ma már egy kis webshopban kelnek el, és a csomagolóasztalom mellett ugyanaz a polc áll, amelyiken gyerekkoromban a repülőflottám sorakozott. A kétfedelű vadászgép, a ragasztófoltos szárnyaival, még mindig ott van a legfelső sorban. Ha ránézek, apám jut eszembe, aki azt mondta, hogy egy makettet nem a doboz képe tesz széppé, hanem az, ha minden alkatrész a helyére kerül. A cégemnél a székhely volt az egyik ilyen apró, de fontos alkatrész, és a grossoffice.hu, vagyis a Gross Office segítségével ez is pontosan a helyére került.
